Só- és héjmentes, nyers pisztácia, 100 g

A pisztácia tökéletes, egészséges nasi, de remek kiegészítő joghurthoz, levesekhez vagy házi pástétomokhoz. Kiválóan illik halakhoz, salátákhoz, sült ételekhez és pestóhoz is. Csokoládéval különösen jól párosítható. Érdekes adalék sajttortákhoz, muffinokhoz és fagylalthoz egyaránt. A pisztáciat zöld, ízes magként ismerjük, kemény héjjal és ropogós belsővel. Több mint 10 000 évvel ezelőtt a Közel-Keleten, főként Szíriában kezdték termeszteni; ma is különlegességnek számít, és számos régió kulturális örökségének része. A közel-keleti pisztácia elterjedt az egész mediterrán térségben. Egykor a királyok ínyencsége volt, a köznép számára szinte elérhetetlen; idővel azonban az utazók, kereskedők és a hétköznapi emberek körében is népszerűvé vált. A 19. század végén eljutott az Egyesült Államokba, a 20. században pedig meghódította a nyugatot. Ma a fő termesztőterületek Iránban, az Egyesült Államokban és Törökországban találhatók. A pisztácia rostokban gazdag, telítetlen zsírsavakat, B-vitaminokat (B6 – 1 700 mg/100 g; B2 riboflavin; B3 niacin) és antioxidánsokat tartalmaz, amelyek segítenek semlegesíteni a szabadgyököket, támogatják a bolygóideg működését (például a paraszimpatikus idegrendszert), és csökkenthetik az érszűkület kockázatát. Ezért érdemes a pisztáciát beilleszteni a rohanó életmódot folytatók étrendjébe, valamint azoknak a nőknek, akik fájdalmas menstruációval küzdenek. Ezek a magvak hozzájárulhatnak az idegek megnyugtatásához és a belső egyensúly visszaállításához stresszes helyzetekben, ami javíthatja a napi teljesítményt és a pihentetőbb alvást. Történelmileg a pisztáciát festékként, valamint fogfájás és májzsugor kezelésére is használták. Ma leggyakrabban pörkölik és sózzák, majd nassként fogyasztják. A Közel-Keleten, Ázsiában és a Balkánon számos hagyományos édesség készül belőle, például halva, baklava, maamúl és kunafa.